Emlékek akkor és most...A Barátok

Szóval...
Elérkeztem, megint ehhez a pillanathoz, hogy tovább írjam ezt a bizonyos "élet történetet" ami kis életem egyik meghatározója volt.
Tehát az új iskoláról és az új környezetről, új emberekről kellene most írnom.
2005.szeptember 1-je a Szily Kálmán Műszaki szakközépiskolába megkezdődnek az első ismerkedési és osztály főnöki 3/4 8as kezdéssel ^^.
Drága osztályfőnök asszonyunk Domokos Edina, akit azóta elvettek tőlünk, de ugyanúgy szeretünk.
Csak a fontosabb emberekről fogok írni akik hozzám igen közel álltak és állnak most is.
Kezdjük azzal az emberrel, akivel gólyatáborba ismertem meg legelsőnek és ő fogadott el olyannak amilyennek.Ő nem más, mint Dani.
Dani, egy szeretni való és szeretetet adó fiú , a maga bohókás hülye szokásaival és falusi tájszólásával:D
Ő volt az aki odajött hozzám és elsőként bemutatkozott,már az első benyomásnál színpatikus volt számomra,aztán teltek a napok és egyre jobban összehaverkodtunk.Egészen addig amíg legjobb barátok nem lettünk.Voltam náluk egyik nyáron ahol egy fergeteges 1 hetet töltöttem el vele és kis családjával Érsekvadkerten.
A másik személy akinek ugyanúgy sokat köszönhetek mind a mai napig, nem más, mint az én Királynőm Marcsi.
Marcsi igen könnyen barátkozó típus, ugyanakkor sokszor kellett már csalódnia egy pár emberke miatt...
Marcsit, mint már írtam előző részemnél "kinéztem magamnak".
Ő egy szeretetre méltó és szeretetet ugyanúgy viszonozó , állandóan puszilgatós kedves aranyos lány, akiért megőrülök.
Laci a következő egyed akiről beszélnem kell.
Ő a tipikusan olyan, hogy a lényem egyik kiegészítője.
Ő a makacs-mogorva-durcás-önfejű hülye gyerek lényem =D (persze ezt nem sértésből, csak így van), amúgy nagyon tud szeretni és szeretne mindig szeretve lenni, amit próbálunk maximálisan teljesíteni csak sokszor elutasító, mert "nem akarok róla beszélni ...jó ez így...szarom le..." mondatokkal le vagyunk rázva úgymondd.
Feriről is kell beszélnem =)
Feri a divatosan öltözködő fiú, akivel a világon talán legjobbakat lehet röhögni az iskolában, főleg német órán,meg persze szünetekben:D
Amikor ránk jön az 5 perc nem lehet leállítani minket.
"Ki a g*cim vagy?" ... XD mondattal üdvözöljük egymást reggelente és már fel is vidultunk a szürkeségből:D
Ők azok akik segítettek formálni a jellemem egy részét.
Köszönöm nektek!!
Szeretlek Titeket (L)

Következő részben beszélnem kell a szívemhez legközelebb álló szűk "Kis családomról"