Emlékek akkor és most...

Sziasztok!

Kovács Attila vagyok, elég régen születtem már ahoz képest, amennyinek kinézek :D
Többnyire a barátaimmal együtt lógó emberke vagyok, mert számomra ők jelentik az ÉLETEMET.Na de térjünk rá az elejétől a kis picike szerény életemre,amiből következik az egész életfelfogásom.
1990.augusztus 1-jén születtem Budapesten éjszaka éjfél után.Pesterzsébeten lakom ez Budapest XX.kerülete.
Kiskoromban mindig is egy csendes, elnyomott és vidám,kisgyermek voltam.Életemet meghatározó iskola...mindenki kedvence =D
Első két osztályomat a Pesterzsébeten a Tátra Téri Általános Iskolában végeztem,utána 3-8-ig a Nagy László Általános iskola és Gimnázium tanulója voltam.Egészen könnyen és jól betudtam illeszkedni már az első pár hónapban,igaz,hogy furcsa volt számomra az idegen nyelv tanulása.
Azok az évek egészen 8-ig a legjobbak voltak életemben.Aztán valamiféle pokol kezdődött el az életemben...
Szinte az osztályban a fiúk közül egyik napra a másikra megváltoztak és elkezdtek ütni és gúny nevekkel illetni...amik nem voltak igazak.
Ebben az időben barátkoztam össze a mostani legjobb barátnőmmel Vivivel, akire mindig számíthatok és akkor is számíthattam.Kiállt mellettem és miattam szembeszállt vagy 10 fiúval akik elnyomták az életemet 1 éven keresztül.
Erről az évről egy kicsit bővebben írok most:
szeptember 1je : megkezdődik a tanítás, évnyitó és egyéb jó dolgok. Megkezdődik az első tanítási nap Imre Bácsi az osztály főnökünk, aki a legrendesebb ember akit valaha megismertem abban az iskolában, mind emberileg mind tanárként nézve.
Szeptember 2a: a fiúk egyre furcsábbak és nem tudom,hogy miért de valami készülőben lehet.Megtörténik az első beszólás irányomban,azért kezdtek el velem ilyen módon bánni mert többet voltam a Viviennel és a Nikivel, minthogy velük hülyültem volna.
Az első pár ilyen beszólást poénnak vettem, de amikor odajöttek és már kötekedtek már igazán rosszul esett.
Eltelt a szeptember és minden egyes nap ettől fogva mentek irányomba a piszkálódások, amik egyre elvadultak és eldurvultak...nem volt olyan nap, hogy ne vertek volna meg vagy lelkileg nem tapostak volna meg még jobban.Eljött a félév amikor már maga a földi Pokol volt az osztályterem.Ez ment egész évben.Hiába voltak olyanok akik "jaj ne csináljátok már ezt vele" másnap ő volt az első aki megütött.
Lelkileg nyomorék lettem,testileg teljesen megtörtem és nem bírtam már tovább...
Egyszer-kétszer próbálkoztam az öngyilkossággal, de rájöttem, hogy akinek fontos vagyok az felér náluk egy hatalmas zuhannyal és kővel ami épp rájuk esni készül.
Ezért inkább beletörődtem...az osztályképeimet amiket 5év alatt csinált az osztály egytől egyig elégettem.Ezzel is bizonyítva a menekülési szándékomat az emlékektől..
Aztán eljött a bizonyos év végi ballagás, amikor tudtam azt,már csak napok kérdése és végleg lezárul ez a sötét és durva korszak az életemben, jön egy másik közösség ami jobban fog velem bánni és igazi "felnőttek" leszünk együtt. :)
Hála Istennek vége lett.
Következett az új és még tapasztalatlan társaság, ami be kell valljam: ennél jobb embereket még életemben nem láttam.
Eljött az-az idő amikor eljön az Új és a Másik. Beíratkozásnál volt egy lány...gyönyörű arca és formás teste,haja csak úgy lobogott ahogy elsietett,azt kívántam,bárcsak osztálytársam lehetne,és tessék...5éve ő az én Drága Marcsim akinek nagyon sok mindent köszönhetek.
Gólyatáborba szerencsére elmentem^^ és be kell valljam életem legjobb 5napja volt a leendő osztálytársaimmal.
Itt már az újabb Attila voltam; a keményebb szívű, távolság tartó,A Megváltozott.
Sikerült a szívemet feléjük megnyitnom és örülök is neki,hogy beengedtem őket,mert nagyon sok mindennel lennék most szegényebb.
Vége lett a nyárnak és eljött az első új iskolában a tanítás.
Szeptember 1je: a társaság összegyűlt és ismerkedési óra, akivel találkoztam táborban azokkal bátrabb voltam és ők is irányomban teljes odaadást mutattak ami nagyon jól esett.
Eljött életem virágzó és elismerő korszaka, amikor élveztem iskolába menni és semmi olyan nem volt,hogy kötekedtek volna =)
Innét fog folytatódni a blogom másik fele aki az emberekről az osztályban fog szólni, legalább is akik közel állnak hozzám azóta is,hogy legelsőnek találkoztunk.