Ez a rész csak Zoliról és az én kapcsolatomról fog szólni.
Az egész társalgási viszony valamikor 2008 tavaszán kezdődött amikor megalakul a Necromantica zenekarunk, viszont személyesen nem találkoztunk egészen ha jól emlékszem júniusig.
Első benyomásra egy "emo" kinézetű magának-való fiúnak néztem, de meg kell hagyjam...
nagyon kellemeset csalódtam benne.
Első találkozáskor nagyon zavarban voltam...el se tudtam képzelni hogy nézhet ki...mert az oldalról készült kép, ami ráadásul sötét is volt, nem igazán mutatta meg az arcát.Szóval, történ június környékén, hogy utaztam a 23as buszon, amikor megláttam egy ZED-hez hasonló embert:D (ZED = ZOLI) szerencsére ő felismert és odaszólt nekem =)
Rockerkézfogás-sal köszöntünk egymásnak, amiről azt se tudtam hogy mi az...de állítólag ő nagyon örült, hogy tudta nekem azzal kell:D.
Szóval ő éppen szerződést ment kötni a munkahelyére én pedig valamerre tartottam:D
Délután volt egy banda megbeszélés, amin jobban összehozta a csapatot.
Rá egy pár napra találkozgattunk egyfolytában, és kialakult egy közvetlen baráti kapcsolat köztünk.Ez addig "fajult" míg minden nap nem találkoztunk és beszéltünk mindenről szinte, mint egy elválasztott testvérpár akik nem látták egymást már 17éve és lenne mit mesélniük egymásnak.(Hát azóta is tart szerencsére)
Nos folytatva a történetet, minket leginkább egy közös emlék hozott össze, hogy legjobb barátokká váltunk és egymás kölcsönös lelki társai, ha lehet ezt mondani,mert szerintem két fiú között is lehet ilyen.Hiába tűnik "buzisnak".
Az a bizonyos esemény egy bulin volt augusztus 23-án .
Egy lány miatt.
És már itt jöttek közbe állandóan nők-.-".
Volt ebből 3 veszekedésünk.Az utolsó már eléggé elharapózott és fájdalmas volt nagyon számomra, mert a legjobb barátomat,testvéremet szúrtam hátba.
Ekkor tanultam meg azt. hogy egy nő miatt sosem szabad a barátokat:
-hanyagolni
-becsapni
Visszatérve, Zoli a legtisztább és mondhatom nyugodt szívvel a legrendesebb ember akivel életemben találkoztam.és számomra a megtiszteltetés, hogy még mindig viseli a baromságaimat és hülyeségeimet..és kimondhatom, hogy A BARÁTOM GARAY ZOLTÁN (L)
Zárószóként csak annyit szeretnék mondani: KÖSZÖNÖM AZT, HOGY VAGY NEKEM ÉS AZT , HOGY A BARÁTOD LEHETEK...OLYAN RENDES EMBER, MINT TE SOSE LESZEK!MERT BELŐLED CSAK EGY VAN!!
Majd én vigyázok Rád... Akárhogy is végződne e rémálom..Több vagy számomra mint a barátom..Testvérem lettél jóban És kiálltunk egymásért a rosszban.Együtt átéltük a rosszat s jót.Ezért írtam neked ezt a pár sort(L)
2010. január 27., szerda
"A Kis Családom"
Igen...végre eljött ez a rész is, ami életem egyik legfényesebb és legkedvesebb pontja^^ .
Két igen fontos embert kell megemlítenem:
-Az egyik Hamodi Évi aki nélkül nem ismertem volna meg a másik fontos személyt
-Szűcs Benit aki a KisÖcsém^^
Beninek köszönhetően megismertem a szinte teljes hasonmásomat,vagy akár mondhatnám azt is, hogy a Testvéremet: Zolit.
De most Éviről egy kicsit bővebben;Évit akkor ismertem meg, amikor még kiskoromban jártam judo-zni és a gyermekeit is odajáratták az ESMTK-ba.Anyum egyből összebarátkozott vele és a gyerekekkel.Én is jól kijöttem velük^^
Kedves és tisztességes emberek akik szeretik egymást mint egy CSALÁD!!!
Benit neki köszönhetem, hogy van nekem.
Beni a visszahúzódó, "keresztény" fiú :D, aki ahoz képest milyen a vallása erősen megcáfolja zenei ízlésével :D.
Ő az aki a lényem negyedét kiegészíti.Agresszivitás zenében,segítőkészség,szeretet adás-kapás.
És most jön Ő.Zoli *-*
Neki viszont tényleg, amíg élek, csak hálálkodni tudok =)
Neki köszönhetem azt, hogy egyáltalán még embernek számítok,mert ő legalább nézett akkor is embernek, mikor mások megvetettek alattomos vádjaikkal amikor nem voltak igazak.
Kis Családomban van még egy jó pár emberke^^
Ide tartozik még Laci is akiről már előzőleg beszéltem.Aty akinek szintén nagyon sokat köszönhetek, mind emberileg és zeneileg, segítőkészségével.
Évi Hugi is idetartozik Aty Leendőbelije:D
Nehogy kifelejtsem még Nikit: akitől újra megtanultam mi az hogy szerelem.
Diát: aki segít ha baj van.
Marcit és a múkusokat :D:D:D és nem utolsó sorban Zsót Beni Kedvesét^^
Szóval mi így élünk, mint egy "Kis-Nagy Család"
Két igen fontos embert kell megemlítenem:
-Az egyik Hamodi Évi aki nélkül nem ismertem volna meg a másik fontos személyt
-Szűcs Benit aki a KisÖcsém^^
Beninek köszönhetően megismertem a szinte teljes hasonmásomat,vagy akár mondhatnám azt is, hogy a Testvéremet: Zolit.
De most Éviről egy kicsit bővebben;Évit akkor ismertem meg, amikor még kiskoromban jártam judo-zni és a gyermekeit is odajáratták az ESMTK-ba.Anyum egyből összebarátkozott vele és a gyerekekkel.Én is jól kijöttem velük^^
Kedves és tisztességes emberek akik szeretik egymást mint egy CSALÁD!!!
Benit neki köszönhetem, hogy van nekem.
Beni a visszahúzódó, "keresztény" fiú :D, aki ahoz képest milyen a vallása erősen megcáfolja zenei ízlésével :D.
Ő az aki a lényem negyedét kiegészíti.Agresszivitás zenében,segítőkészség,szeretet adás-kapás.
És most jön Ő.Zoli *-*
Neki viszont tényleg, amíg élek, csak hálálkodni tudok =)
Neki köszönhetem azt, hogy egyáltalán még embernek számítok,mert ő legalább nézett akkor is embernek, mikor mások megvetettek alattomos vádjaikkal amikor nem voltak igazak.
Kis Családomban van még egy jó pár emberke^^
Ide tartozik még Laci is akiről már előzőleg beszéltem.Aty akinek szintén nagyon sokat köszönhetek, mind emberileg és zeneileg, segítőkészségével.
Évi Hugi is idetartozik Aty Leendőbelije:D
Nehogy kifelejtsem még Nikit: akitől újra megtanultam mi az hogy szerelem.
Diát: aki segít ha baj van.
Marcit és a múkusokat :D:D:D és nem utolsó sorban Zsót Beni Kedvesét^^
Szóval mi így élünk, mint egy "Kis-Nagy Család"
Emlékek akkor és most...A Barátok
Szóval...
Elérkeztem, megint ehhez a pillanathoz, hogy tovább írjam ezt a bizonyos "élet történetet" ami kis életem egyik meghatározója volt.
Tehát az új iskoláról és az új környezetről, új emberekről kellene most írnom.
2005.szeptember 1-je a Szily Kálmán Műszaki szakközépiskolába megkezdődnek az első ismerkedési és osztály főnöki 3/4 8as kezdéssel ^^.
Drága osztályfőnök asszonyunk Domokos Edina, akit azóta elvettek tőlünk, de ugyanúgy szeretünk.
Csak a fontosabb emberekről fogok írni akik hozzám igen közel álltak és állnak most is.
Kezdjük azzal az emberrel, akivel gólyatáborba ismertem meg legelsőnek és ő fogadott el olyannak amilyennek.Ő nem más, mint Dani.
Dani, egy szeretni való és szeretetet adó fiú , a maga bohókás hülye szokásaival és falusi tájszólásával:D
Ő volt az aki odajött hozzám és elsőként bemutatkozott,már az első benyomásnál színpatikus volt számomra,aztán teltek a napok és egyre jobban összehaverkodtunk.Egészen addig amíg legjobb barátok nem lettünk.Voltam náluk egyik nyáron ahol egy fergeteges 1 hetet töltöttem el vele és kis családjával Érsekvadkerten.
A másik személy akinek ugyanúgy sokat köszönhetek mind a mai napig, nem más, mint az én Királynőm Marcsi.
Marcsi igen könnyen barátkozó típus, ugyanakkor sokszor kellett már csalódnia egy pár emberke miatt...
Marcsit, mint már írtam előző részemnél "kinéztem magamnak".
Ő egy szeretetre méltó és szeretetet ugyanúgy viszonozó , állandóan puszilgatós kedves aranyos lány, akiért megőrülök.
Laci a következő egyed akiről beszélnem kell.
Ő a tipikusan olyan, hogy a lényem egyik kiegészítője.
Ő a makacs-mogorva-durcás-önfejű hülye gyerek lényem =D (persze ezt nem sértésből, csak így van), amúgy nagyon tud szeretni és szeretne mindig szeretve lenni, amit próbálunk maximálisan teljesíteni csak sokszor elutasító, mert "nem akarok róla beszélni ...jó ez így...szarom le..." mondatokkal le vagyunk rázva úgymondd.
Feriről is kell beszélnem =)
Feri a divatosan öltözködő fiú, akivel a világon talán legjobbakat lehet röhögni az iskolában, főleg német órán,meg persze szünetekben:D
Amikor ránk jön az 5 perc nem lehet leállítani minket.
"Ki a g*cim vagy?" ... XD mondattal üdvözöljük egymást reggelente és már fel is vidultunk a szürkeségből:D
Ők azok akik segítettek formálni a jellemem egy részét.
Köszönöm nektek!!
Szeretlek Titeket (L)
Következő részben beszélnem kell a szívemhez legközelebb álló szűk "Kis családomról"
Elérkeztem, megint ehhez a pillanathoz, hogy tovább írjam ezt a bizonyos "élet történetet" ami kis életem egyik meghatározója volt.
Tehát az új iskoláról és az új környezetről, új emberekről kellene most írnom.
2005.szeptember 1-je a Szily Kálmán Műszaki szakközépiskolába megkezdődnek az első ismerkedési és osztály főnöki 3/4 8as kezdéssel ^^.
Drága osztályfőnök asszonyunk Domokos Edina, akit azóta elvettek tőlünk, de ugyanúgy szeretünk.
Csak a fontosabb emberekről fogok írni akik hozzám igen közel álltak és állnak most is.
Kezdjük azzal az emberrel, akivel gólyatáborba ismertem meg legelsőnek és ő fogadott el olyannak amilyennek.Ő nem más, mint Dani.
Dani, egy szeretni való és szeretetet adó fiú , a maga bohókás hülye szokásaival és falusi tájszólásával:D
Ő volt az aki odajött hozzám és elsőként bemutatkozott,már az első benyomásnál színpatikus volt számomra,aztán teltek a napok és egyre jobban összehaverkodtunk.Egészen addig amíg legjobb barátok nem lettünk.Voltam náluk egyik nyáron ahol egy fergeteges 1 hetet töltöttem el vele és kis családjával Érsekvadkerten.
A másik személy akinek ugyanúgy sokat köszönhetek mind a mai napig, nem más, mint az én Királynőm Marcsi.
Marcsi igen könnyen barátkozó típus, ugyanakkor sokszor kellett már csalódnia egy pár emberke miatt...
Marcsit, mint már írtam előző részemnél "kinéztem magamnak".
Ő egy szeretetre méltó és szeretetet ugyanúgy viszonozó , állandóan puszilgatós kedves aranyos lány, akiért megőrülök.
Laci a következő egyed akiről beszélnem kell.
Ő a tipikusan olyan, hogy a lényem egyik kiegészítője.
Ő a makacs-mogorva-durcás-önfejű hülye gyerek lényem =D (persze ezt nem sértésből, csak így van), amúgy nagyon tud szeretni és szeretne mindig szeretve lenni, amit próbálunk maximálisan teljesíteni csak sokszor elutasító, mert "nem akarok róla beszélni ...jó ez így...szarom le..." mondatokkal le vagyunk rázva úgymondd.
Feriről is kell beszélnem =)
Feri a divatosan öltözködő fiú, akivel a világon talán legjobbakat lehet röhögni az iskolában, főleg német órán,meg persze szünetekben:D
Amikor ránk jön az 5 perc nem lehet leállítani minket.
"Ki a g*cim vagy?" ... XD mondattal üdvözöljük egymást reggelente és már fel is vidultunk a szürkeségből:D
Ők azok akik segítettek formálni a jellemem egy részét.
Köszönöm nektek!!
Szeretlek Titeket (L)
Következő részben beszélnem kell a szívemhez legközelebb álló szűk "Kis családomról"
2010. január 10., vasárnap
Emlékek akkor és most...
Sziasztok!
Kovács Attila vagyok, elég régen születtem már ahoz képest, amennyinek kinézek :D
Többnyire a barátaimmal együtt lógó emberke vagyok, mert számomra ők jelentik az ÉLETEMET.Na de térjünk rá az elejétől a kis picike szerény életemre,amiből következik az egész életfelfogásom.
1990.augusztus 1-jén születtem Budapesten éjszaka éjfél után.Pesterzsébeten lakom ez Budapest XX.kerülete.
Kiskoromban mindig is egy csendes, elnyomott és vidám,kisgyermek voltam.Életemet meghatározó iskola...mindenki kedvence =D
Első két osztályomat a Pesterzsébeten a Tátra Téri Általános Iskolában végeztem,utána 3-8-ig a Nagy László Általános iskola és Gimnázium tanulója voltam.Egészen könnyen és jól betudtam illeszkedni már az első pár hónapban,igaz,hogy furcsa volt számomra az idegen nyelv tanulása.
Azok az évek egészen 8-ig a legjobbak voltak életemben.Aztán valamiféle pokol kezdődött el az életemben...
Szinte az osztályban a fiúk közül egyik napra a másikra megváltoztak és elkezdtek ütni és gúny nevekkel illetni...amik nem voltak igazak.
Ebben az időben barátkoztam össze a mostani legjobb barátnőmmel Vivivel, akire mindig számíthatok és akkor is számíthattam.Kiállt mellettem és miattam szembeszállt vagy 10 fiúval akik elnyomták az életemet 1 éven keresztül.
Erről az évről egy kicsit bővebben írok most:
szeptember 1je : megkezdődik a tanítás, évnyitó és egyéb jó dolgok. Megkezdődik az első tanítási nap Imre Bácsi az osztály főnökünk, aki a legrendesebb ember akit valaha megismertem abban az iskolában, mind emberileg mind tanárként nézve.
Szeptember 2a: a fiúk egyre furcsábbak és nem tudom,hogy miért de valami készülőben lehet.Megtörténik az első beszólás irányomban,azért kezdtek el velem ilyen módon bánni mert többet voltam a Viviennel és a Nikivel, minthogy velük hülyültem volna.
Az első pár ilyen beszólást poénnak vettem, de amikor odajöttek és már kötekedtek már igazán rosszul esett.
Eltelt a szeptember és minden egyes nap ettől fogva mentek irányomba a piszkálódások, amik egyre elvadultak és eldurvultak...nem volt olyan nap, hogy ne vertek volna meg vagy lelkileg nem tapostak volna meg még jobban.Eljött a félév amikor már maga a földi Pokol volt az osztályterem.Ez ment egész évben.Hiába voltak olyanok akik "jaj ne csináljátok már ezt vele" másnap ő volt az első aki megütött.
Lelkileg nyomorék lettem,testileg teljesen megtörtem és nem bírtam már tovább...
Egyszer-kétszer próbálkoztam az öngyilkossággal, de rájöttem, hogy akinek fontos vagyok az felér náluk egy hatalmas zuhannyal és kővel ami épp rájuk esni készül.
Ezért inkább beletörődtem...az osztályképeimet amiket 5év alatt csinált az osztály egytől egyig elégettem.Ezzel is bizonyítva a menekülési szándékomat az emlékektől..
Aztán eljött a bizonyos év végi ballagás, amikor tudtam azt,már csak napok kérdése és végleg lezárul ez a sötét és durva korszak az életemben, jön egy másik közösség ami jobban fog velem bánni és igazi "felnőttek" leszünk együtt. :)
Hála Istennek vége lett.
Következett az új és még tapasztalatlan társaság, ami be kell valljam: ennél jobb embereket még életemben nem láttam.
Eljött az-az idő amikor eljön az Új és a Másik. Beíratkozásnál volt egy lány...gyönyörű arca és formás teste,haja csak úgy lobogott ahogy elsietett,azt kívántam,bárcsak osztálytársam lehetne,és tessék...5éve ő az én Drága Marcsim akinek nagyon sok mindent köszönhetek.
Gólyatáborba szerencsére elmentem^^ és be kell valljam életem legjobb 5napja volt a leendő osztálytársaimmal.
Itt már az újabb Attila voltam; a keményebb szívű, távolság tartó,A Megváltozott.
Sikerült a szívemet feléjük megnyitnom és örülök is neki,hogy beengedtem őket,mert nagyon sok mindennel lennék most szegényebb.
Vége lett a nyárnak és eljött az első új iskolában a tanítás.
Szeptember 1je: a társaság összegyűlt és ismerkedési óra, akivel találkoztam táborban azokkal bátrabb voltam és ők is irányomban teljes odaadást mutattak ami nagyon jól esett.
Eljött életem virágzó és elismerő korszaka, amikor élveztem iskolába menni és semmi olyan nem volt,hogy kötekedtek volna =)
Innét fog folytatódni a blogom másik fele aki az emberekről az osztályban fog szólni, legalább is akik közel állnak hozzám azóta is,hogy legelsőnek találkoztunk.
Kovács Attila vagyok, elég régen születtem már ahoz képest, amennyinek kinézek :D
Többnyire a barátaimmal együtt lógó emberke vagyok, mert számomra ők jelentik az ÉLETEMET.Na de térjünk rá az elejétől a kis picike szerény életemre,amiből következik az egész életfelfogásom.
1990.augusztus 1-jén születtem Budapesten éjszaka éjfél után.Pesterzsébeten lakom ez Budapest XX.kerülete.
Kiskoromban mindig is egy csendes, elnyomott és vidám,kisgyermek voltam.Életemet meghatározó iskola...mindenki kedvence =D
Első két osztályomat a Pesterzsébeten a Tátra Téri Általános Iskolában végeztem,utána 3-8-ig a Nagy László Általános iskola és Gimnázium tanulója voltam.Egészen könnyen és jól betudtam illeszkedni már az első pár hónapban,igaz,hogy furcsa volt számomra az idegen nyelv tanulása.
Azok az évek egészen 8-ig a legjobbak voltak életemben.Aztán valamiféle pokol kezdődött el az életemben...
Szinte az osztályban a fiúk közül egyik napra a másikra megváltoztak és elkezdtek ütni és gúny nevekkel illetni...amik nem voltak igazak.
Ebben az időben barátkoztam össze a mostani legjobb barátnőmmel Vivivel, akire mindig számíthatok és akkor is számíthattam.Kiállt mellettem és miattam szembeszállt vagy 10 fiúval akik elnyomták az életemet 1 éven keresztül.
Erről az évről egy kicsit bővebben írok most:
szeptember 1je : megkezdődik a tanítás, évnyitó és egyéb jó dolgok. Megkezdődik az első tanítási nap Imre Bácsi az osztály főnökünk, aki a legrendesebb ember akit valaha megismertem abban az iskolában, mind emberileg mind tanárként nézve.
Szeptember 2a: a fiúk egyre furcsábbak és nem tudom,hogy miért de valami készülőben lehet.Megtörténik az első beszólás irányomban,azért kezdtek el velem ilyen módon bánni mert többet voltam a Viviennel és a Nikivel, minthogy velük hülyültem volna.
Az első pár ilyen beszólást poénnak vettem, de amikor odajöttek és már kötekedtek már igazán rosszul esett.
Eltelt a szeptember és minden egyes nap ettől fogva mentek irányomba a piszkálódások, amik egyre elvadultak és eldurvultak...nem volt olyan nap, hogy ne vertek volna meg vagy lelkileg nem tapostak volna meg még jobban.Eljött a félév amikor már maga a földi Pokol volt az osztályterem.Ez ment egész évben.Hiába voltak olyanok akik "jaj ne csináljátok már ezt vele" másnap ő volt az első aki megütött.
Lelkileg nyomorék lettem,testileg teljesen megtörtem és nem bírtam már tovább...
Egyszer-kétszer próbálkoztam az öngyilkossággal, de rájöttem, hogy akinek fontos vagyok az felér náluk egy hatalmas zuhannyal és kővel ami épp rájuk esni készül.
Ezért inkább beletörődtem...az osztályképeimet amiket 5év alatt csinált az osztály egytől egyig elégettem.Ezzel is bizonyítva a menekülési szándékomat az emlékektől..
Aztán eljött a bizonyos év végi ballagás, amikor tudtam azt,már csak napok kérdése és végleg lezárul ez a sötét és durva korszak az életemben, jön egy másik közösség ami jobban fog velem bánni és igazi "felnőttek" leszünk együtt. :)
Hála Istennek vége lett.
Következett az új és még tapasztalatlan társaság, ami be kell valljam: ennél jobb embereket még életemben nem láttam.
Eljött az-az idő amikor eljön az Új és a Másik. Beíratkozásnál volt egy lány...gyönyörű arca és formás teste,haja csak úgy lobogott ahogy elsietett,azt kívántam,bárcsak osztálytársam lehetne,és tessék...5éve ő az én Drága Marcsim akinek nagyon sok mindent köszönhetek.
Gólyatáborba szerencsére elmentem^^ és be kell valljam életem legjobb 5napja volt a leendő osztálytársaimmal.
Itt már az újabb Attila voltam; a keményebb szívű, távolság tartó,A Megváltozott.
Sikerült a szívemet feléjük megnyitnom és örülök is neki,hogy beengedtem őket,mert nagyon sok mindennel lennék most szegényebb.
Vége lett a nyárnak és eljött az első új iskolában a tanítás.
Szeptember 1je: a társaság összegyűlt és ismerkedési óra, akivel találkoztam táborban azokkal bátrabb voltam és ők is irányomban teljes odaadást mutattak ami nagyon jól esett.
Eljött életem virágzó és elismerő korszaka, amikor élveztem iskolába menni és semmi olyan nem volt,hogy kötekedtek volna =)
Innét fog folytatódni a blogom másik fele aki az emberekről az osztályban fog szólni, legalább is akik közel állnak hozzám azóta is,hogy legelsőnek találkoztunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
